Csuka Ferenc beszámolója
Tisztelt Kongresszus!
A kongresszusok hagyományosan összegző képet adnak az adott terület eredményeiről, esetleg kudarcairól s megfogalmazzák a jövő feladatait.
A Gyógyszerészeti Dolgozók Szakszervezete is e célból hívta össze immáron IV. Kongresszusát.
Az elmúlt több mint tíz év változásai nem csak szakmánkat alakította át, de érdekvédelmi szervezetünk életében is komoly változást eredményezett.
1989-ben úttörők voltunk a szakmai önálló szervezet megalakításával, mely jó fogadókészségre talált a gyógyszerellátás alkalmazottai és munkáltatói oldaláról egyaránt. A privatizációs előkészületek kezdetén a megyei központok jól érezték azt a veszélyt, amit a magánosítás során leváló patikák elvesztése jelentett.
Ezen a küzdőtéren került szembe a szakszervezet a privatizációra készülő gyógyszerészek egy részével, akik az általuk tervezett létszámleépítés akadályát látták az új érdekvédelmi szervezetben.
Ebben a helyzetben a GYDSZ. mögé álltak a gyógyszertári központok ,annak igéretével,hogy ők a munkahelyek megőrzésének letéteményesei.
Amikor a patikaprivatizáció különböző formák között lezajlott a gyógyszertári központok kvázi gyógyszer-nagykereskedővé előrelépett társaságok megmérettetése megindult.
Voltak, akik megmaradtak ebben a versenyben s voltak, akik elvéreztek, s ezzel növelték a Magyar Köztársaság munkanélkülieinek számát.
Mára a szakma XX. századbeli szervezeti rendje vélhetőleg kialakult. Ebben az új konstrukcióban a GYDSZ. szervezeti és működési feltételei azonban lebénultak.
A szervezet alappillérei az alapszervezetek mára mindössze néhány nagykereskedelmi szervezetben, intézetben működnek, nagyon nehéz feltételek között, hiszen időközben a törvényi háttér is jelentősen megváltozott.
A Munka Törvénykönyv módosításai nem, hogy nem kedveztek, de kifejezetten korlátozták az érdekvédelmi szervezetek tevékenységét.
Ezen közben tagságunk egy jelentős részét, elsősorban a közforgalmú gyógyszerellátás területén dolgozó munkavállalókat veszítettük el.
A gyógyszertárakban dolgozó tagság nagy része megszüntette kapcsolatát a szakszervezettel, amit tagdíjfizetési nehézségre való hivatkozással vagy netán munkaadói ráhatással tett meg vagy, mert a gyógyszertári központok felszámolásával megszűntek az alapszervezetek.
A jelenleg érvényben lévő alapszabályunk, annak ellenére, hogy a rendszerváltás évében készült mára elavult s nem tudja kezelni a mai kétezernél több munkáltató alkalmazottainak érdekvédelmét.
IV. kongresszusunk egyik fő feladata a módosított alapszabály elfogadása mely úgy tartalmában, mint felépítésében megfelel a mai követelményeknek, s egyik biztosítéka annak, hogy érdekvédelmi szervezetünk fel tud emelkedni arról a mélypontról melyben, jelenleg van.
Ma a munkáltató és alkalmazott közötti számtalan ütközési pont kezelhetőségét kell biztosítani szervezetünknek, megteremtve azokat a feltételeket, amik a munkavállalóknak nélkülözhetetlen a munkaadónak pedig elfogadhatóak.
A III. kongresszus óta eltelt időszakban kerestük azokat a lehetőségeket, kitörési pontokat, melyek során a legszélesebb munkavállalói réteg érdekeit érvényesíteni tudnánk.
Ezek mind klasszikus szakszervezeti feladatok, érdekvédelmi érdekképviseleti tevékenységek melyekhez azonban nem elég a szakszervezeti oldal kezdeményezése szükséges a munkaadói oldal fogadó készsége is.
Több ízben próbálkoztunk keret kollektív szerződések, illetve különböző szintű és tartalmú megállapodások megkötésére a munkaadókkal illetve szervezeteikkel, de nem túl sok sikerrel.
Bár nem tisztünk ugyan a kritikai észrevétel de még a munkaadói oldal sem tudja egységes szervezetben megjeleníteni érdekeit, mely elengedhetetlen feltétele a kétoldalú megállapodások megkötésének. Pl.Hungaropharma.
A jövőnk az Európai Unióhoz való csatlakozás szükségessé tenné a munkaadói oldal egységes megjelenését mind a nagykereskedői mind a közforgalmú gyógyszerellátás területén, hiszen kétezer munkaadóval nem lehet országos érvényű megállapodásokat kötni.
Egyes nagyobb létszámú munkahelyek vezetőivel egyedi szerződések létrehozása elképzelhető.
Mind többen sürgetik a munka világának kodifikált előírásait a szakma nyelvezetére és sajátos viszonyaira alkalmazva megjeleníteni, hiszen ez nem csak a munkavállalói oldal igénye, hanem a munkaadói oldal alapvető érdeke is.
A Gyógyszerészeti Dolgozók Szakszervezete kész és képes a munkavállalói érdekképviselet megjelenítésére, de ehhez elengedhetetlenül szüksége van egyre növekvő szakszervezeti tagságra a szakma minden területéről.
Saját akarata ellenére természetesen senkire nem lehet rá erőltetni az érdekei megvédését.
Szlogenünk az „Összefogással tégy önmagadért” azt a célt szolgálja, hogy szakmánk munkavállalói eljussanak arra a tudati szintre, amikor is belátják minél erősebb az általuk támogatott szervezet annál többet, tud belőle profitálni, mint egyén.
Az a célunk hogy ne megalázottan, a munkanélküliség félelmétől reszketve, hanem emelt fővel, szakmai öntudattal, jogainak elismertségével és ismeretével dolgozhassanak szervezetünk tagjai.
Próbálkozásaink mellett konkrét szintén klasszikus szakszervezeti feladatokat is elláttunk elsősorban a meglévő és nagyon jól működő „Munkanélküliekért” alapítványunk tevékenységével.
Az alapítvány munkájáról Én nem kívánok részletesen beszélni, ezt megteszi majd a kuratórium elnöke.
Azt azonban el kell mondanom, hogy az alapítvány betöltötte azt a célt melyért, létrehoztuk és nagyon sok elesett sorsú kollegánknak nyújtott konkrét segítséget.
Alapszervezeteink működésük során szerény lehetőségeikhez mérten segítették tagságunk üdültetését, segélyezését.
Ezek kézzel fogható juttatások de szakszervezeti munkánknak csak egy szeletét jelentik s bár fontosak számunkra ennél többet szeretnénk nyújtani tagságunk részére.
Biztonságot a munka világában, a kiszolgáltatottság helyett.
A gyógyszerellátás mind nagykereskedelmi szinten, mind a közforgalmú vagy intézeti tevékenység során igen magas szakmai képzettséget és felkészültséget követel úgy a gyógyszerészektől, mint az asszisztensektől, szakasszisztensektől egyaránt
Az alapképzés mellett igen fontos és nélkülözhetetlen az állandó szintentartó továbbképzés is.
A Gyógyszerészeti Dolgozók Szakszervezete külön figyelmet fordít erre a szakmai érdekképviseleti tevékenységre s ezért aktívan közreműködött a Gyógyszertári Asszisztensek
Szakmai Egyesületének életrehívásában mely szervezet a Gyógyszertári Asszisztens Szakcsoport utódszervezeteként, működik tovább, önálló jogi személyként, alapvető feladatának tekintve az asszisztensek szakmai érdekképviseletét.
A szervezet magas színvonalú szakmai tevékenységet folytat úgy, hogy ebben az asszisztens
kolleginák aktív közreműködésére is számít.
Mindezek méltó bizonyítéka az immáron 15-ik alkalommal megrendezett Asszisztens Előadói Vándorserleg Verseny, melyen az asszisztens előadók saját tudományos szintű előadásaikkal versenyeztek és a hallgatóság szakmai továbbképzését is, szolgálták.
A GYDSZ. a IV. kongresszust követően több irányban kezdi, meg illetve folytatja munkáját, melyet nevezhetünk az elkövetkező öt év stratégiájának is.
Az egyik irány célja a taglétszám folyamatos emelése, melynek érdekében a törvények által biztosított minden eszközt fel kívánunk használni.
Szervezeti munkánk tökéletesítésével méltóvá akarunk válni szakmánk alkalmazottainak elismerésére, amit a GYDSZ. taggá válásukkal nyilvánítanak ki.
A másik irány a munkaadói oldal meg lévő szervezetinek folyamatos megkeresése javaslatainkkal melynek végső célja egy olyan eurokonform szintű megállapodás illetve keret kollektív szerződés mely országos érvényű és tükrözi a munkavállalók érdekeit, és irányt mutat a munkaadók számára.
A harmadik irány a szakmai szervezetekkel olyan együttműködési megállapodás megkötése mely biztosítja, hogy a gyógyszerészetet érintő szakmai kérdések a szakma széles rétegeinek véleménye alapján és így megalapozottan biztos háttértámogatással készülhessenek el.
A három irányból a két utóbbi sikeres működése biztosíték a taglétszám emelkedésre, hiszen kézzelfoghatóan lehet majd érzékelni ennek előnyeit.
A taglétszám emelkedése pedig erősíti szervezetünket a munkáltatókkal történő megállapodások megkötésekor és a szakmai szervezeteknek is egy biztos stabil hátteret, biztosít.
Mind a három irány mely egy cél érdekében összetalálkozik- s ez a cél a magas szintű gyógyszerellátás melynek társadalmi megítélése és súlya sokkal nagyobb, mint a társadalmunkban ezért munkálkodók létszáma- remélhetőleg nem utópia, hanem megvalósítható igen nehéz de annál szebb feladat.
Az Autonóm Szakszervezeti Szövetség tagjaként biztos szervezeti hátteret tudhatunk magunk mögött.
Ez a konföderáció munkája eredményeként mutatkozik melyre jellemző a nyíltság, az őszinteség, a következetesség, a felelősségvállalás, méltó helyet foglal el a szakszervezeti palettán.
A magyar gyógyszerészet helyzetének és a társadalomban elfoglalt helyének tíz év alatt bekövetkezett változásai, viharos hullámai a következő évszázadban fognak lecsendesedni.
Az alkalmazottból egyik napról a másikra-munkáltatóvá válás felelőssége sok kollegának nehéz, olykor fel nem ismert feladatot jelentett.
Azt várom a jövő századtól, hogy minden gyógyszertár független gyógyszerészi tulajdonban működjön.
A munkáltató gyógyszerész olyan körülmények között tudja foglalkoztatni kollegáit és munkatársait, hogy az a kapcsolat megfeleljen gyógyszerész szakmánk XXI. Század szabta emberi és szakmai máltóságának.
Tűnjön el a jelenleg sok kollegát sújtó anyagi ellehetetlenülés, aminek velejárója az emberi gyarlóságokból fakadó ellenségeskedés és irigység, mert ezen a törésvonalon minden kivülállószervezet és hatalom szétforgácsolhatja kialakulóban lévő szakmai és emberi egységünket.
Bízom, abban hogy a munkavállalói érdekképviseletnek lesz a szakmában és a társadalomban olyan súlya, amellyel meg tudja védeni az alkalmazotti érdekeket, és érvényesíteni tudja az egységet szakmán belül és annak érdekében.
A XXI. század gyógyszerészete remélhetőleg ilyen lesz és ehhez Önökkel együtt, mi is hozzájárulhatunk.
Csuka Ferenc
a GYDSZ elnöke
Budapest, 2001. január 20.
